Gyerekkorom óta a színek, a fény és az árnyék játéka, egyensúlya az, ami elvarázsol. A felhők és a hullámok kékje, vakító fehérje egy-egy, …minden múlandó pillanat.
Az, hogy (mi)lyennek látom,- most már tudom,- hogy befolyásolja még az adhd-m és az autizmusom.
Az egyik szememre majdnem vak vagyok. Csak színeket látok és a formák kb 10%-át. A világot, máshogy érzékelem, De erre csak felnőttként jöttem rá. Az, hogy (mi)lyennek látom,- most már tudom,- hogy befolyásolja még az adhd-m és az autizmusom. Én nem tudtam, hogy más nem így látja, hallja, érzi, érzékeli a környezetét, a világot. A hangokat-zajokat, illatokat-szagokat, a megszokott vagy a szokatlan dolgokat.
Megpróbalom megmutatni, milyen is az en szememmel, szívemmel ez a fura világ.
Az ecset, a toll vagy a ceruza, nem mindíg tudja átadni azt amit látok, érzek, élek, mert belül mindíg sokkal színesebb, rímesebb, harmónikusabb, valódibb…de ki kell jöjjön…és van, hogy elég jól tükrözi a belső pillanatot.
De kijön..
